�llok, l�bamn�l t�csa n�
a pocsoly�hoz - az a dolga.
Bevont farokkal b� el�
az eb, hogy l�bam megszagolja.
K�v�r az �g, az �dv a gondja,
pislog, dagad a p�sp�k dombja,
f�ty�ln�k s sz�mra p�ra j� -
h�t megfontoltan, mint a dudva,
g�z�lg�k sz�pen, komolykodva,
r�vedek �n is, r�ved�.

F�ty�ltem k�nnyed�bb koromba...
Esik, hogy n�j�n s�r meg bodza,
csak egy h�v�sen hever�
r�pa, egy j�mbor meszel�
meg �n hallgatjuk gondolkodva.

Lassudad, orsz�gos es�
hull� hajamat panaszolja.

D�rm�g� vagyok, d�rm�g�.
Meg ballag�, hisz evez�
nem kell soha az orsz�g�tra!

�s d�nny�g, motyog a cip�,
hogy csizm�nak is el�g volna.

Feszeng a t�k, busong a boglya,
esik a mezitl�basokra,
a munk�talan munk�sokra,
esik a remeg� toronyra,
a l�gy talajra, tulajdonra,
g�d�rlak� kubikusokra,
p�rn�s, polg�ri lak�sokra,
esik, esik, hisz az a dolga.

Lassudad, orsz�gos es�,
neh�zkedve �s panaszkodva.