JOHN DONNE: J� REGGELT!

Hogy �lhett�nk, te meg �n, miel�tt
szerett�k egym�st? Hortyogtunk-e r�g,
mint a h�talv�k, vagy mint csecsem�k
szoptuk vid�ki �r�m�k tej�t?
Igy volt, s mindez az �r�m �rnya csak,
ha sz�pet l�ttam, t�ged l�ttalak,
minden sz�ps�gbe m�r bel��lmodtalak.

S most j� reggelt, fel�bredt lelkeink,
kik egym�st m�g f�l�nken n�zitek;
�s mindenben szerelmetek kering
s egy kis zugb�l a b�rhol-t �rzitek.
Felfedez� uj f�ldet l�togat,
m�s t�rk�pen n�z �j vil�gokat -
vil�god �n vagyok, s vil�gom m�r te vagy.

Ha �sszen�z�nk, h� szivet mutat
egym�s szem�ben k�t �br�zatunk;
nincs �les �szak s elhajl� Nyugat -
jobb f�ltek�ket hol tal�lhatunk?
Csak az halhat meg, ami m�r megunt;
ha k�t szerelem egy, ha a magunk
szerelme nem lazul, ugy meg se halhatunk