Családi kör

Reggel van, reggel van,
Mindenki ideges.
A ház ura üvöltve,
Tiszta zoknit keres.

Feketés csészével,
Boglya fejű asszony,
Ajánlja az égnek,
Hogy reája rogyasszon.

Mintha szélből volna a nagylánynak lába,
Sebesen bevonul a fürdőszobába.
Hosszú perceken át pingálja a szemét,
Testvéröccse kiállt: Gyere ki te szemét!

Konyha melegében jó pirítós mellett,
Nagymama mosolyog, ahogy tőle telhet.
Min vigyorog mama? - kérdezi a veje,
Csupa borotvahab összevagdalt feje.

Wc-be zárkózik a legkisebbik gyermek,
Most írja a leckét - na még csak ez kellett.
Ajtó előtt jár a család furcsa táncot,
Szemük szikrákat szór, arcuk sok-sok ráncot.

Mire a rádió mondja a hét tizet,
Elromlik a bojler, nem ad több melegvizet.
Az asszony begörcsölt kezekkel mosogat,
Férj jeges vízben sziszegve mos fogat.

A nagyleánynak immár fél keze kabátban,
A másikba pöttyös kakaós pohár van.
Le is önti frissen mosott blúzát,
S kabátján vastagon megkent kiflit húz át.

Az utcáról szalad vissza a ház ura,
Lábán cipő helyett megszokott papucsa.
A reggel számára eléri a csúcsát,
A cipőben megleli elveszett sluszkulcsát.

Reggel van, reggel van, ideges mindenki,
Az asszony is elment, nincs már otthon senki.
Bevetetlen ágyon gyűrött párna feszít,
S a wc tartály halkan sistereg egy picit.